Mózes 5. könyve 18. fejezet

1. A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izraellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozataiból és örökségéből.

2. Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, a mint megmondotta néki.

3. És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot.

4. A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;

5. Mert őt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben.

6. Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikből a te egész Izraelben lévő kapuid közül, a hol ő lakik és bemegy az ő lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:

7. Szolgáljon az Úrnak az ő Istenének nevében, mint az ő többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr előtt.

8. Az eledelekben egyenlőképpen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az ő atyai örökségéből.

9. Mikor te bemész arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ad néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint.

10. Ne találtasson te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a , tűzön se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;

11. Se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;

12. Mert mind utálja az Úr, a ki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

13. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.

14. Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzöl, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.

15. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!

16. Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!

17. Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.

18. Prófétát támasztok nékik az ő atyjuk fiai közül, olyat mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.

19. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!

20. De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.

21. Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképpen ismerhetjük meg az igét, a melyet nem mondott az Úr?

22. Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!

*