Mózes 5. könyve 29. fejezet

1. Ezek annak a szövetségnek igéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izrael fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kívül, a melyet kötött vala velük a Hóreben.

2. És előhivatja Mózes az egész Izraelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Egyiptom földén a Fáraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:

3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.

4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsétek, szemeket, hogy lássátok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.

5. Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.

6. Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

7. És eljutottatok e helyre, és kijőve elétek Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.

8. És elvettük az ő földjüket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gaditáknak és a Manassé-törzs felének.

9. Tartsátok meg azért e szövetségnek igéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekedtek.

10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izraelnek minden férfia;

11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;

12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;

13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképpen szólott néked, és a miképpen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,

15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.

16. (Mert ti tudjátok miképpen laktunk Egyiptomnak földén, és miképpen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.

17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek náluk vannak.)

18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e mai napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!

19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek igéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek):

20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.

21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izraelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.

22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:

23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevelkedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Admának és Czeboimnak elsüllyesztett helye, a melyeket elsüllyesztett az Úr haragjában és búsulásában.

24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?

25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velük, a mikor kihozta őket Egyiptom földéről;

26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.

27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.

28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjükről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.

29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.

*