Mózes 5. könyve 31. fejezet

1. És mént Mózes, és ez igéket mondotta vala az egész Izraelnek;

2. Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondja nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.

3. Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr.

4. És akképpen cselekszik azokkal az Úr, a miképpen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjükkel, a melyeket elpusztított vala.

5. Ha azért elétek adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velük, a mint parancsoltam néktek.

6. Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.

7. Szólítja azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.

8. Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj!

9. És megírja Mózes e törvényt, és adja azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izrael minden vénjének.

10. És megparancsolja nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén;

11. Mikor eljön az egész Izrael, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izrael előtt fülök hallására.

12. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.

13. És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

14. Monda azután az Úr Mózesnek: Íme elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elment azért Mózes és Józsué, és felállnak a gyülekezet sátorában.

15. És megjelenik az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megáll a felhőoszlop a sátor nyílása felett,

16. És monda az Úr Mózesnek: Íme te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhagy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.

17. De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orcámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utoléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-e engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?

18. Én pedig valóban elrejtem az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.

19. Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izrael fiait; adjad azt szájukba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izrael fiai ellen.

20. Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.

21. Mikor pedig utoléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala.

22. Megírja azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítja arra Izrael fiait.

23. Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.

24. Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény igéit könyvbe:

25. Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:

26. Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;

27. Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Íme most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?

28. Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti elöljáróitokat, hadd mondjam el ez igéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és földet.

29. Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utolér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekedtek az

30. Azután elmondja Mózes Izrael egész gyülekezetének Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával. füle hallására ez éneknek igéit, mind végig.

*