Mózes 5. könyve 32. fejezet

1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!

2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!

3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!

4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

5. Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.

6. Így fizettek-e az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-e ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.

7. Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!

8. Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztja az ember fiait: megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint,

9. Mert az Úrnak része az ő népe, Jákob néki sorssal jutott öröksége.

10. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;

11. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:

12. Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.

13. A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;

14. Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a búza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.

15. És meghízott Jesurun, és rugódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyja Istent, teremtőjét, és megveti az ő üdvösségének kőszikláját.

16. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották.

17. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.

18. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.

19. Látta ezt az Úr és megutálta bosszúságában az ő fiait és leányait.

20. És monda: Elrejtem orcámat előlök, hadd látom, mi lesz a végük? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség!

21. Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.

22. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

23. Veszedelmeket halmozok reájuk, nyilaimat mind reájuk fogyasztom.

24. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájuk bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.

25. Kívül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szüzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.

26. Mondom: Elfújom őket, eltörlöm emlékezetüket az emberek közül.

27. Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -

28. Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennük értelem.

29. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!

30. Miképpen kergethetne egy ezret, és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha az ő Kősziklájuk el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!

31. Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk; ellenségeink is megítélhetik!

32. Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.

33. Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

34. Nincsen-e ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?

35. Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik: mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, a mi rájuk vár!

36. Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.

37. És ezt mondja: Hol az ő istenük? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?

38. A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!

39. Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.

40. Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!

41. Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.

42. Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!

43. Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!

44. Elment azért Mózes és elmondja ez éneknek minden igéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.

45. És mikor végig elmondja Mózes mind ez igéket az egész Izraelnek,

46. Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon: és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét;

47. Mert nem hiábavaló ige ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

48. És ugyanezen a napon szól az Úr Mózesnek, mondván:

49. Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izrael fiainak adok örökségül.

50. És halj meg a hegyen, a melyre felmész, és takaríttassál a te népedhez, a miképpen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;

51. Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izrael fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kadesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izrael fiai között.

52. Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izrael fiainak, oda nem mégy be.

*