Mózes 5. könyve 33. fejezet

1. Ez pedig az áldás, a mellyel megáldja Mózes, az Istennek embere, Izrael fiait az ő halála előtt.

2. Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra.

3. Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.

4. Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákob községének.

5. És király lett Jesurunban, mikor összegyűltek a népnek fejei, és együtt voltak Izrael törzsei.

6. Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.

7. Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.

8. Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, akit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.

9. A ki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

10. Tanítják a te végzéseidre Jákobot, és a te törvényedre Izraelt; füstölőt tesznek a te orcád elé, és égőáldozatot a te oltárodra.

11. Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek!

12. Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.

13. Józsefről pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földje az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel;

14. A nap érlelte drága terméssel; és a hold sarjasztotta drágaságokkal;

15. És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;

16. A földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!

17. Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.

18. És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.

19. Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincsét.

20. És Gadról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gadot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.

21. Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izraellel együtt.

22. És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.

23. És Nafthaliról monda; Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bővelkedsz és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.

24. És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.

25. Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.

26. Nincs olyan, mint Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.

27. Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

28. És bátorságban lakozik Izrael, egymaga lesz Jákob forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek.

29. Boldog vagy Izrael! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.

*