Mózes 5. könyve 9. fejezet

1. Halljad Izrael, te átmész ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat;

2. Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?

3. Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, a miképpen az Úr megmondotta néked.

4. Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki te előled az Úr;

5. Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

6. Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!

7. Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Egyiptom földéből, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.

8. Már a Hóreben haragra indítottátok az Urat, és annyira megharagudott reátok az Úr, hogy el akart veszteni titeket.

9. Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.

10. Akkor átadta nékem az Úr a két kőtáblát, a melyek az Isten ujjával vannak beírva, és rajtok vannak mind amaz igék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.

11. És mikor a negyven nap és negyven éj elmúltával átadta az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;

12. Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Egyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.

13. Ismét szól nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!

14. Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevüket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!

15. Megfordulok azért, és alájövök a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.

16. És mikor látom, hogy íme vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek:

17. Akkor megragadom a két táblát, és elhajítom a két kezemből, és összetöröm azokat a ti szemeitek láttára.

18. És leborulok az Úr előtt, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.

19. Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a mellyel ti reátok úgy megharagudott vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgat az Úr engem akkor is.

20. Áronra is igen megharagudott vala az Úr, és el akarja őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozom Áronért is.

21. A ti bűnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadom, és megégetem azt tűzzel; és összetöröm azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódik, azután bevetem annak porát a patakba, a mely a hegyről folyik vala alá.

22. És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítjátok az Urat.

23. És mikor az Úr elküldött vala titeket Kades-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára.

24. Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket.

25. És leborulok az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.

26. Akkor imádkozom az Úrhoz, és mondok: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, a kit erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.

27. Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákobról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!

28. Hogy ne mondja a föld népe, a honnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, a melyet ígért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.

29. Pedig ők a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyújtott karoddal!

*