Példabeszédek könyve 10. fejezet

1. Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.

2. Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

3. Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.

4. Szegénnyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.

5. Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.

6. Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.

7. Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.

8. A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.

9. A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ő útát, kiismertetik.

10. A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.

11. Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.

12. A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.

13. Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való.

14. A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.

15. A gazdagnak marhája az ő megerősített városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök.

16. Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van.

17. A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

18. A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.

19. A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

20. Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonosznak elméje kevés érő.

21. Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.

22. Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.

23. Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.

24. A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.

25. A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

26. Minémű az ecet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.

27. Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

28. Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

29. Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek.

30. Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.

31. Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.

32. Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.

*