Példabeszédek könyve 11. fejezet

1. Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

2. Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

3. Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

4. Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

5. A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

6. Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.

7. Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.

8. Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.

9. Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

10. Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

11. Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

12. Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

13. A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.

14. A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

15. Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.

16. A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

17. Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

18. Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.

19. A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.

20. Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.

21. Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

22. Mint a disznó orrában az aranyperec, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.

23. Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

24. Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.

25. A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

26. A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.

27. A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.

28. A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

29. A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.

30. Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

31. Íme, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!

32. A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.

*