Példabeszédek könyve 12. fejezet

1. A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

2. Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

3. A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.

4. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

5. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

6. Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

7. Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

8. Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

9. Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

10. A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

11. Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.

12. Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

13. Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

14. A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanáccsal él, bölcs az.

15. A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

16. A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

17. Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

18. Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

19. Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

20. Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

21. Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.

22. Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kiáltja a bolondságot.

23. A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.

24. A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

25. Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.

26. Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

27. Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

*