Példabeszédek könyve 14. fejezet

1. A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

2. A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

3. A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.

4. Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

5. A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

6. A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

7. Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

8. Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

9. A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

10. A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

11. Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

12. Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

13. Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14. Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig jó férfiú.

15. Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

16. A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

17. A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.

18. Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

19. Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

20. Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

21. A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

22. Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.

23. Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.

24. A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.

25. Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26. Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.

27. Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

28. A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

29. A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.

30. A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

31. A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.

32. Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

33. Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.

34. Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.

35. A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.

*