Példabeszédek könyve 7. fejezet

1. Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

2. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

3. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

4. Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

5. Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

6. Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7. És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

8. A ki az utcán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

9. Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

10. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

11. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

12. Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

13. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

14. Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

15. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orcádat, és reád találtam!

16. Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel.

17. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

18. No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

19. Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

20. Egy erszény pénzt von kezéhez; holdtöltére jő haza.

21. És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

22. Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

23. Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

24. Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

25. Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

26. Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

27. Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

*