Ruth könyve 4. fejezet

1. Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És íme arra ment az a legközelebbi rokon, a kiről Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leült.

2. Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülnek.

3. És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejéről.

4. Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki előttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.

5. És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támassz a megholtnak, az ő örökségében.

6. A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.

7. Ez vala pedig a szokás régen Izraelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerősítésére: A férfi lehúzta az ő saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izraelben.

8. Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.

9. És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanúi ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből;

10. Sőt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támasszak a megholtnak az ő örökségében, és ki ne vesszen a megholtnak neve az ő atyjafiai közül és az ő helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.

11. És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izrael házát, és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Betlehemben.

12. És a te házad legyen, miként a Pérecz háza - a kit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr ad néked ettől az asszonytól.

13. Elveszi annakokáért Boáz Ruthot, és lett az néki felesége, és bement hozzá, és megadja az Úr, hogy az fogant az ő méhében, és szült fiút.

14. És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izraelben!

15. És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.

16. Ekkor megfogja Naómi a gyermeket, és ölébe veszi, és dajkája lesz annak.

17. A szomszédasszonyok pedig nevet adjanak néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.

18. És a Pérecz nemzetségei ezek; Pérecz nemzi Hesront;

19. Hesron pedig nemzi Rámot, és Rám nemzi Amminádábot;

20. Amminádáb pedig nemzi Naássont, és Naásson nemzi Sálmónt;

21. Sálmon pedig nemzi Boázt, és Boáz nemzi Obedet;

22. És Obed nemzi Isait, Isai pedig nemzi Dávidot.

*