Zakariás könyve 4. fejezet

1. Majd visszatér az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölt engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.

2. És mondja nékem: Mit látsz te? És mondjam: Látok íme egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;

3. És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.

4. És felelek, és mondjam az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?

5. És felel az angyal, a ki beszél vala velem, és mondja nékem: Hát nem tudod-e, mik ezek? És mondjam: Nem, Uram!

6. És felel, és szól nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

7. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapállyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!

8. És szól hozzám az Úr, mondván:

9. A Zorobábel kezei vetik meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.

10. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.

11. És felelek, és mondjam néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?

12. És másodszor is felelek, és mondjam néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?

13. És szól nékem, mondván: Hát nem tudod-e, mik ezek? És mondjam: Nem, Uram!

14. És mondja nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.

*