Énekek éneke 4. fejezet

1. Íme szép vagy, én mátkám, íme szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállnak alá.
2. A te fogaid hasonlók a megnyírt juhok nyájához, melyek a fürdőből feljönnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő.
3. Mint a karmazsin cérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a gránátalmának darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt.
4. Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer pajzs függesztetett fel, mind az erős vitézek pajzsai.
5. A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.
6. Míg meghűl a nap, és elmúlnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.
7. Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!
8. Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljöjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjukból, a párducoknak hegyeiről.
9. Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánccal!
10. Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
11. Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
12. Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
13. A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, ciprusok nárdusokkal egybe.
14. Nárdus és sáfrány, jó illatú nád és fahéj, mindenféle tömjéntermő fákkal, mirha és áloé, minden drága fűszerszámokkal.
15. Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.
16. Serkenj fel északi szél, és jöjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.



*