Mikeás könyve 3. fejezet

1. És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákob fejedelmei és Izrael házának vezérei: Nem a ti tisztetek-e tudni az ítéletet?!
2. Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonjátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!
3. A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.
4. Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orcáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.
5. Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniuk, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájukba, hadat indítanak.
6. Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.
7. És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lesz felelet Istentől.
8. Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákobnak az ő vétkét, és Izraelnek az ő bűnét.
9. Halljátok ezt, kérlek, Jákob házának fejei és Izrael házának vezérei! a kik utáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;
10. A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!
11. Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-e közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!
12. Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé.



*