Mikeás könyve 4. fejezet

1. És lesz: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, s népek özönlenek reá.
2. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jön ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
3. És sok népek között ítéletet tesz, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
4. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.
5. Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.
6. Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledteket, és a kiket megsanyargattam.
7. És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
8. És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljön tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
9. Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-e közötted király? Elveszett-e a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szülőt?!
10. Gyötrődj és kínlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert íme, kímegy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mész. Ott szabadulsz meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből.
11. Mert íme, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
12. De ők nem tudják az Úrnak gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.
13. Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig acéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.



*