Zsoltárok könyve 34. fejezet

1. Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.
2. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
3. Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
4. Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
5. Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
6. A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul.
7. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
8. Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
9. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
10. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
11. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12. Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
13. Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
14. Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
15. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
16. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
17. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
18. Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
19. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
20. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
21. Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
22. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
23. Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.



*