Zsoltárok könyve 35. fejezet

1. Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harcolj a velem harcolókkal.
2. Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4. Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5. Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8. Érje ot romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10. Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11. Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12. Jóért rosszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13. Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15. Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak.
16. Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18. Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19. Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20. Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21. Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22. Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23. Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25. Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26. Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27. Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.



*