Dániel könyve 3. fejezet

1. Nabukodonozor király csináltat egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatja azt a Dura mezején, Babilon tartományában.

2. És Nabukodonozor király egybegyűjteti a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jöjjenek az állóképnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala.

3. Akkor egybegyűlnek a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevők és a tartományok minden igazgatója az állókép felavatására. a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállnak az állókép előtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott.

4. És a hírnök hangosan kiált: Meghagyjuk néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!

5. Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.

6. Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe.

7. Azért mihelyt hallják mind a népek a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulnak, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, és imádják az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.

8. Elmennek azért ebben az időben káldeabeli férfiak, és vádat emelnek a zsidók ellen;

9. Szólnak pedig és mondják Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj!

10. Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany állóképet;

11. A ki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égő, tüzes kemencébe.

12. Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, a melyet felállíttattál, nem imádják.

13. Akkor Nabukodonozor király nagy haraggal és felgerjedéssel meghagyja, hogy hozzák elő Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozzák a férfiakat a király elé.

14. Szól Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-e az én istenemet és nem imádjátok-e az arany állóképet, a melyet felállíttattam?

15. Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az állóképet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemencébe; és kicsoda az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimből?

16. Felelnek Sidrák, Misák és Abednégó, és mondjanak a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.

17. Íme, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket.

18. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk.

19. Akkor Nabukodonozor eltelik haraggal, és az ő orcájának színe elváltozik Sidrák, Misák és Abednégó ellen; azért szól, és meghagyja, hogy fűtsék be a kemencét hétszer inkább, mint szokták vala befűteni.

20. És meghagyja a legerősebb férfiaknak az ő seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, és vessék őket az égő, tüzes kemencébe.

21. Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és egyéb öltönyöstül megkötöztettek, és az égő, tüzes kemencébe vettettek.

22. A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemence rendkívül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölte a tűznek lángja.

23. Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égő, tüzes kemencébe esik megkötözve.

24. Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkel, szól és monda az ő tanácsosainak: Nem három férfiút vetettünk-e a tűz közepébe megkötözve? Felelnek és mondjanak a királynak: Bizonyára, oh király!

25. Felel, és mondja: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

26. Nabukodonozor ekkor az égő, tüzes kemence szájához járul, és szól és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jöjjetek ide! Azonnal kijönnek Sidrák, Misák és Abednégó a tűz közepéből.

27. És egybegyűlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tűznek semmi hatalma nem lett az ő testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az ő alsó ruháik meg nem változtak, és a tűz szaga sem járta át őket.

28. Szól Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, a kik ő benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ő testüket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül.

29. Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.

30. Akkor a király nagy tisztességre emeli Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában.

31. Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, mondja: Békességetek bőséges legyen!

32. A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom megjelenteni.

33. Mely nagyok az ő jelei és mely hatalmasak az ő csudái! az ő országa örökkévaló ország és az ő uralkodása nemzedékről nemzedékre száll.

*