Jób könyve 4. fejezet

1. És felele a témáni Elifáz, és monda:

2. Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-e? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3. Íme sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4. A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5. Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6. Nem bizodalmad-e a te istenfélelmed, s nem reménységed-e utaidnak becsületessége?

7. Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8. A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9. Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

10. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11. Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17. Vajjon a halandó igaz-e Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-e az ember?

18. Íme az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

19. Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20. Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-e meg, és pedig bölcsesség nélkül?

*