Krónikák 2. könyve 16. fejezet

1. Asa király uralkodásának harminchatodik esztendejében feljöve Baása, az Izrael királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.

2. De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:

3. Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelőtt. íme küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izrael királyával, hogy távozzék el tőlem.

4. És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az ő seregének vezéreit Izrael városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.

5. A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.

6. Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a vársot építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.

7. Az időben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedből.

8. Avagy nem vala-e a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;

9. Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.

10. Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté őt a tömlöcházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomoríta.

11. De íme Asának mind első, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izrael királyainak könyvében.

12. És megbetegedék Asa, királyságának harminckilencedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.

13. És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében.

14. És eltemeték őt az ő sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék őt az ágyba, a melyet megtöltének drága fűszerekkel, s kenőccsé feldolgozott jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.

*