Krónikák 2. könyve 18. fejezet

1. Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal.

2. Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.

3. Mert ezt mondá Akháb, az Izrael királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-e velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban.

4. Azután monda Jósafát az Izrael királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után.

5. És összegyűjté az Izrael királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.

6. És monda Jósafát: Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?

7. És monda az Izrael királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!

8. Szólíta azért az Izrael királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.

9. És az Izrael királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala ő előttök.

10. Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket!

11. A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.

12. A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: íme a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.

13. Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd!

14. Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.

15. És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?

16. Akkor monda: Látám az egész Izraelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben.

17. És monda az Izrael királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-e, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?

18. Ismét monda: Halljátok meg azért most az Úr szavát: Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.

19. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izrael királyát, hogy felmenjen, és elveszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.

20. Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?

21. És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.

22. íme azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

23. Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arcul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana?

24. Felele Mikeás: íme meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél.

25. Akkor monda az Izrael királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.

26. És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöcbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

27. És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam: Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

28. És felvonult az Izrael királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.

29. És monda az Izrael királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izrael királya az ő ruháját, és menének viadalra.

30. Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izrael királya ellen.

31. És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izrael királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle;

32. Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izrael királya, ott hagyták.

33. Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izrael királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem.

34. És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izrael királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.

*