Mózes II. könyve 2. fejezet

1. És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.

2. És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.

3. De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.

4. Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?

5. És aláméne a Fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt.

6. És kinyitá és látá a gyermeket; és íme egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közul való ez.

7. Az ő nénje pedig monda a Fáraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?

8. És a Fáraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.

9. És monda néki a Fáraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.

10. És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Fáraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.

11. Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Egyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.

12. Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Egyiptombelit és elrejté azt a homokba.

13. Másnap is kiméne és íme két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?

14. Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az egyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.

15. A Fáraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Fáraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.

16. Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.

17. A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.

18. Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?

19. Ők pedig mondának: Egy egyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.

20. S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.

21. És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát.

22. És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.

23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Egyiptom királya, Izrael fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.

24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.

25. És megtekinté Isten az Izrael fiait és gondja vala rájok Istennek.

*