Mózes II. könyve 5. fejezet

1. Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Fáraónak: Ezt mondá az Úr, Izraelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.

2. A Fáraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam izraelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izraelt.

3. Ők pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.

4. Egyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az ő munkáitól? menjetek dolgotokra.

5. Ezt is mondja vala a Fáraó: Íme a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az ő munkáikat.

6. Parancsolá azért a Fáraó azon a napon a nép sarcoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:

7. Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelőtte; hadd menjenek el ők magok és szedjenek magoknak polyvát.

8. De a tégla számát, mennyit ennekelőtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek ők és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.

9. Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.

10. Kimenének azért a nép sarcoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Fáraó: Nem adok néktek polyvát.

11. Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.

12. És elszélede a nép egész Egyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.

13. A sarcoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.

14. És verettetének az Izrael fiai közül való felvigyázók, a kiket a Fáraó sarcoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelőtte?

15. És elmenének az Izrael fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Fáraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?

16. Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És íme a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.

17. Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!

18. Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.

19. Akkor látják vala Izrael fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.

20. És mikor kijövének a Fáraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.

21. S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Fáraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.

22. S visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?

23. Mert attól fogva, hogy bemenék a Fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.

*