Mózes II. könyve 6. fejezet

1. Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Fáraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.

2. Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.

3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.

4. Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.

5. Fohászkodását is meghallottam az Izrael fiainak a miatt, hogy az Egyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.

6. Annakokáért mondd meg az Izrael fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.

7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz munkái alól.

8. És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.

9. Eképen szóla Mózes az Izrael fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt.

10. Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:

11. Eredj be, szólj a Fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izrael fiait az ő földéről.

12. Mózes pedig szóla az Úr előtt, mondván: Íme Izrael fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Fáraó, holott én nehéz ajkú vagyok?

13. És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé őket Izrael fiaihoz és a Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izrael fiait Egyiptom földéről.

14. Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Khecrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.

15. Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.

16. Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az ő születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminchét esztendő.

17. Gersón fiai: Libni, Simhi, az ő nemzetségeik szerint.

18. Kehát fiai pedig: Amrám, Jichár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminchárom esztendő.

19. Merári fiai pedig Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az ő születésök szerint.

20. Amrám pedig feleségűl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szűlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminchét esztendő.

21. Jichár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.

22. Huzziél fiai pedig: Misáél, Elcáfán és Szithri.

23. Áron pedig feleségűl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szűlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.

24. Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.

25. Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közűl vőn magának feleséget s ez szűlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az ő nemzetségeik szerint.

26. Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izrael fiait Egyiptom földéről, az ő seregeik szerint.

27. Ők azok, a kik szóltak a Fáraónak Egyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izrael fiait Egyiptomból. Ez Mózes és Áron.

28. És lőn a mikor szóla az Úr Mózesnek Egyiptom földén.

29. Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Fáraónak Egyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.

30. Mózes pedig monda az Úr előtt: Íme én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Fáraó?

*