Mózes II. könyve 8. fejezet

1. És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Fáraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

2. Ha pedig te el nem akarod bocsátani, íme én egész határodat békákkal verem meg.

3. És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemencéidbe és sütőteknőidbe.

4. És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.

5. És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezed a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földére.

6. És kinyujtá kezét Áron Egyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Egyiptom földét.

7. De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Egyiptom földére.

8. És hívatá a Fáraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

9. Mózes pedig monda a Fáraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.

10. Felele a Fáraó: Holnapra. És monda Mózes: A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.

11. És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.

12. És kiméne Mózes és Áron a Fáraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, a melyeket a Fáraóra bocsátott vala.

13. És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.

14. És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.

15. S a mint látá a Fáraó, hogy baja könnyebbűl, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.

16. És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Egyiptom földén.

17. És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Egyiptom földén.

18. És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.

19. És mondák az írástudók a Fáraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Fáraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.

20. Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Fáraó eleibe; íme kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

21. Mert ha el nem bocsátod az én népemet, íme én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen ők vannak.

22. De különválasztom azon a napon Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.

23. És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.

24. És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Fáraó házára és az ő szolgái házára, és egész Egyiptom földén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.

25. És hívatá a Fáraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Isteneteknek ezen a földön.

26. Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Egyiptombeliek előtt: íme, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, a mi az Egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?

27. Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.

28. És monda a Fáraó: Én elbocsátalak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.

29. Mózes pedig monda: Íme én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Fáraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a Fáraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.

30. És kiméne Mózes a Fáraótól és imádkozék az Úrhoz

31. és az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Fáraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada.

32. De a Fáraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a népet.

*