Sámuel 1. könyve 2. fejezet

1. És imádkozik Anna, és monda:

2. Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.

3. Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; Szátokból ne jöjjön kérkedő szó, Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket ő ítéli meg.

4. Az erős kézíjasokat megrontja, És a roskadozókat erővel övezi fel,

5. A megelégedettek bérért szegődnek el, Éhezők pedig nem lesznek; S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekű megfogyatkozik.

6. Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.

7. Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal;

8. Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezi a föld kerekségét.

9. Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek sötétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.

10. Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja, Mennydörög fölöttük az égben, Az Úr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát!

11. Elment ezután Elkéna Rámába az ő házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap előtt.

12. Éli fiai azonban Béliál fiai voltak, nem ismerték az Urat.

13. És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midőn a húst főzték, és a háromágú villácska az ő kezében vala;

14. És beüti vala a serpenyőbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekednek egész Izraellel, kik oda mennek Silóba.

15. És minekelőtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.

16. És ha az ember azt mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: Semmiképpen nem, hanem most adjad, mert ha nem, erővel elveszem.

17. Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt, mert az emberek megutálják vala az Úrnak áldozatát.

18. Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve.

19. És anyja kicsiny felső ruhát csinált vala néki, és felviszi néki esztendőnként, mikor férjével felment az esztendőnként való áldozat bemutatására.

20. És megáldja Éli Elkánát és az ő feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az Úrnak kért. És haza menének.

21. És meglátogatja az Úr Annát, ki az ő méhében fogadja, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedik az Úrnál.

22. Éli pedig igen vén vala, és meghallja mindazt, a mit fiai cselekednek egész Izraellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak.

23. Monda azért nékik: Miért cselekedtek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteket mind az egész néptől.

24. Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét.

25. Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatnak atyjuk szavára, mert az Úr meg akarja őket ölni.

26. A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedik és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.

27. És eljött Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-e ki magamat atyád házának, midőn Egyiptomban a Fáraó házában voltak?

28. És kiválasztom őt papnak Izrael minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölő szert füstölögtessen, hogy az efódot előttem viselje; és atyád házára bíztam Izrael fiainak minden tüzes áldozatait.

29. Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem Izrael minden áldozatának elejével.

30. Azért így szól az Úr, Izraelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.

31. Íme, napok jönnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén ember a te házadban.

32. És meglátod az Isten hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izraellel; és nem lesz vén ember a te házadban soha.

33. Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellől, te éretted, hogy szemeidet emésszem és lelkedet gyötörjem; de egész háznéped férfikorban hal meg.

34. És az legyen előtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.

35. Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem előtt fog járni mindenkor.

36. És lesz, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon előtte egy ezüst pénzecskéért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem egy falat kenyeret.

*