Sámuel 1. könyve 3. fejezet

1. És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

2. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdtek, hogy látni sem tudott),

3. És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

4. Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felel: Ímhol vagyok!

5. És Élihez szalad, és mondja: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felel: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elment azért és lefeküdt.

6. : És szólítja az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felel: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.

7. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak igéje.

8. És szólítja az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

9. Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elment azért Sámuel, és lefeküdt az ő helyére.

10. Akkor eljött az Úr, oda állott és szólítja, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!

11. És monda az Úr Sámuelnek: Íme én oly dolgot cselekszem Izraelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.

12. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.

13. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala utálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket.

14. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.

15. Alszik azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitja az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.

16. Szólítja azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felel: Ímhol vagyok.

17. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked!

18. Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.

19. Sámuel pedig fölnevelkedik, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni.

20. És megtudja egész Izrael Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.

21. És az Úr kezd ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.

*