Zakariás könyve 11. fejezet

1. Nyisd meg kapuidat, oh Libanon, hogy tűz emésszen cédrusaid közt!

2. Jajgass te ciprus, mert esik a cédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.

3. Hangzik a pásztorok jaja, mert elpusztult az ő büszkeségük! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!

4. Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,

5. A melyeket leölnek az ő tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kímélik őket.

6. Bizony nem kímélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sőt íme odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezükből!

7. Legeltetem hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálcát, az egyiket nevezem szépségnek, a másikat nevezem egyességnek; így legeltetem a juhokat.

8. És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredik a lelkem miattuk, és az ő lelkük is megutált engem.

9. És mondjam: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattasson ki a kivágni való, a megmaradtak pedig egyék meg egymásnak húsát.

10. És veszem egyik pálcámat, a szépséget, és eltöröm azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.

11. És felbomlik az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez.

12. És mondjam nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüst pénzt fizettek béremül.

13. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Veszem azért a harminc ezüst pénzt, és vetem azt az Úrnak házába, a fazekas elé.

14. Majd eltöröm a másik pálcámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izrael között.

15. És mondja az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.

16. Mert Íme, én pásztort állítok e földre, a ki elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérjének húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.

17. Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.

*