Zakariás könyve 7. fejezet

1. És lőn a Dárius király negyedik esztendejében, hogy szóla az Úr Zakariáshoz a kilencedik hónapnak, a Kiszlévnek negyedikén,

2. Mikor elküldik az Isten házába Saréczert és Régem-Méleket és társait, hogy esedezzenek az Úr színe előtt,

3. És hogy megkérdezzék a papokat, a kik a Seregeknek Urának házában vannak, és megkérdezzék a prófétákat is: Sírjak-e az ötödik hónapban és böjtöljek-e, a mint cselekedtem azt néhány esztendő óta?

4. Szól ekkor a Seregeknek Ura nékem, mondván:

5. Szólj az ország minden népének és a papoknak, mondván: Mikor böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban, és pedig hetven esztendeig: avagy böjtölvén, nékem böjtöltetek-e?

6. És mikor ettetek, és mikor ittatok: avagy nem magatoknak ettetek és magatoknak ittatok-e?

7. Avagy nem ezek a beszédek-e azok, a melyeket szólott vala az Úr az előbbi próféták által, mikor még Jeruzsálem népes és gazdag vala a körülte levő városokkal együtt, és mind a déli táj, mind a lapály-föld népes vala?

8. És szól az Úr Zakariásnak, mondván:

9. Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával!

10. Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.

11. De nem akarják meghallani, sőt vállaikat vonogatták, és bedugták füleiket, hogy ne halljanak.

12. Szívüket is megkeményítették, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, a melyeket a Seregeknek Ura küldött vala az ő lelke által, az elébbi próféták által. És igen felgerjedt vala a Seregeknek Ura.

13. És lőn, hogy a mint én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura;

14. Hanem szétszórtam őket mindenféle nemzetek közé, a kik nem ismerték őket, és puszta lesz utánuk a föld, hogy senki azon sem át nem megy, sem meg nem tér. Így tevék pusztává a kívánatos földet.

*