Bírák könyve 15. fejezet

1. Lőn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ő feleségét, egy kecskegödölyét visz néki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyja őt bemenni az ő atyja.

2. És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlölöd őt, azért odaadtam őt a te társadnak; de hát vajon húga nem szebb-e nálánál? Legyen ő helyette most az a tied.

3. És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik.

4. És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a rókák farkait egymáshoz kötözi, és egy-egy csóvát tett minden két rókának farka közé.

5. És meggyújtja tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtja a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket.

6. Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette tőle az ő feleségét, és adta azt az ő társának. Felmennek annakokáért a Filiszteusok, és megégették az asszonyt és annak atyját tűzzel.

7. Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.

8. És megverte őket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban.

9. A Filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.

10. Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, a mint ő cselekedett mi velünk.

11. Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-e, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ő pedig monda nékik: A miképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük.

12. És mondának néki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám.

13. És azok felelnek néki, mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és kezükbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel, és felvezették őt a kőszikláról.

14. És mikor Lehi felé közeledett, és a Filiszteusok már ujjongtak elébe: felindítá őt az Úrnak lelke, és olyan lettek a karján lévő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz és lemállottak a kötések kezeiről.

15. És egy nyers szamárállcsontot talál, és kinyújtván kezét, felveszi azt, és agyonvert vele ezer embert.

16. És monda Sámson: Szamár állcsontjával seregeket seregre, Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.

17. És mikor ezt elmondotta, elvetette kezéből az állcsontot, és elnevezi azt a helyet Ramath-Lehinek.

18. Azután megszomjazik felette igen és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most szomjan kell meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.

19. Akkor meghasítja Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. ő pedig ivott, ereje megtért, és feléledt. Azért neveztetik a "segítségül hívás forrásának" e hely Lehiben mind e mai napig,

20. És ítéli Sámson Izraelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.

*