Bírák könyve 2. fejezet

1. Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, a mely felől megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké.

2. Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?

3. Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt.

4. És lőn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondja az Izrael minden fiainak: felemeli a nép az ő szavát és sír.

5. És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldoznak ott az Úrnak.

6. És elbocsátja Józsué a népet, és elmennek az Izrael fiai, kiki az ő örökségébe, hogy bírják a földet.

7. És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izraellel.

8. És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendős korában.

9. És eltemették őt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétől.

10. És az egész nemzetség gyűjtették az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség ő utánuk, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izraellel.

11. És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak.

12. És elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta őket Egyiptom földéből, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, a kik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat.

13. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.

14. És felgerjedett az Úrnak haragja Izrael ellen, és adá őket a ragadozók kezébe, és elragadozzák őket, és adá őket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállni sem bírtak ellenségeik előtt.

15. A hova csak kivonultak, mindenütt ellenük volt az Úr keze rontásukra, a mint megmondotta volt az Úr, és a mint megesküdt volt az Úr nékik. És igen megnyomorodnak.

16. És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadították őket szorongatóiknak kezéből.

17. De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, és hamar letértek az útról, a melyen atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; ők nem cselekedtek így.

18. Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, melyeket emeltek elnyomóik és szorongatóik miatt.

19. De mihelyt a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletükkel.

20. Ezért felgerjedt az Úrnak haragja Izrael ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:

21. Én sem űzök ki többé senkit sem előlük azon pogányok közül, a kiket meghagyott Józsué, a mikor meghalt;

22. Hanem azok által kísértem Izraelt, ha vajon megtartják-e az Úrnak útját, járván azon, a miképpen megtartották az ő atyáik, avagy nem?

23. Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem is űzte ki hamar, és nem adta őket Józsué kezébe.

*