Bírák könyve 5. fejezet

1. Énekelt pedig Debóra és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

2. Hogy a vezérek vezettek Izraelben, Hogy a nép önként kelt föl: áldjátok az Urat!

3. Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dicséretet zengek az Úrnak, az Izrael Istenének.

4. Uram, mikor Szeirből kijöttél, Mikor lépdeltél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradnak,

5. A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izrael Istenének színe előtt.

6. Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az úton járók tekervényes ösvényekre tértek.

7. Megszűntek a kerítetlen helyek Izraelben, megszűntek végképen, Mígnem én Debóra felkelek, Felkelek Izrael anyjaként.

8. Új isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harc a kapuk előtt; De pajzs, és dárda avagy láttatott-e A negyvenezernél az Izrael között?

9. Szívem azoké, kik parancsolnak Izraelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

10. Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!

11. Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságit Izraelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!

12. Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

13. Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

14. Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják.

15. És Issakhár fejedelmei Debórával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.

16. Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

17. Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

18. De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Nafthali, a mezőség magaslatain!

19. Királyok jöttek, harcoltak: Akkor harcoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettek.

20. Az égből harcoltak, A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával!

21. A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem!

22. Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

23. Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követe, - Átkozva-átkozzátok annak lakosait!

24. De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nők felett legyen áldott!

25. Az vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

26. Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,

27. Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

28. Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: "Miért késik megjönni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?"

29. Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:

30. Vajon nem zsákmányra találtak-e, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.

31. Így vesszenek el minden te ellenségeid, Uram! De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugodott a föld negyven esztendeig.

*