Bírák könyve 21. fejezet

1. És az Izrael fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.

2. És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estéig az Isten előtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.

3. És mondának: Oh Uram! Izraelnek Istene! Miért történt ez Izraelben, hogy ma Izraelből egy nemzetség hiányzik?

4. És lőn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen égőáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.

5. És mondának az Izrael fiai: Kicsoda az, a ki nem jött fel a gyülekezetbe az Izraelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt egyszer a felől, a ki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon az!

6. És megszánták az Izrael fiai Benjámint, az ő atyjokfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izraelből.

7. Mit cselekedjünk azokkal, a kik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségül a mi leányainkat.

8. És mondának: Van-e valaki az Izrael nemzetségei közül, a ki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.

9. Mert megszámlálja magát a nép, és íme nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közül.

10. Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harcban edzett férfiút, és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-Gileád lakóit fegyvernek élivel, még az asszonyokat és a gyermekeket is.

11. És ezt kell cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt a ki már férfiúval hált, öljetek meg.

12. Találnak pedig Jábes-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, a kik még nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték őket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.

13. És elküldött az egész gyülekezet, és ízent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.

14. Így tért vissza abban az időben Benjámin, és nékik adták azokat feleségül, a kiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így sem lőn elég nékik.

15. És bánkódik a nép Benjámin miatt, hogy az Úr ilyen rést csinált az Izrael törzsein.

16. Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak, mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?

17. És mondának: A Benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak, mert nem szabad Izraelben egy nemzetségnek sem eltöröltetni.

18. De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek az Izrael fiai, mondván: Átkozott, a ki feleséget ad Benjáminnak!

19. És mondának: Íme az Úrnak esztendőnként való ünnepnapja lesz most Silóban, a mely északra fekszik Bétheltől, napkelet felé az országút mellett, a mely Bétheltől Sikem felé visz, és délre Lebonától.

20. Ezt parancsolják azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.

21. És ha látjátok, hogy jőnek Siló leányai a körtáncban táncolni, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.

22. Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jőnek perlődni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtuk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most nem vagytok vétkesek.

23. És ekképpen cselekedtek a Benjámin fiai, és vőnek feleségeket az ő számuk szerint a táncolók közül, a kiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.

24. Az Izrael fiai pedig eltávoztak onnét abban az időben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.

25. Ebben az időben nem volt király Izraelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az ő szemei előtt.

*