Bírák könyve 6. fejezet

1. És gonoszul cselekednek az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.

2. És hatalmat vőn a Midiániták keze az Izraelen, és a Midiánitáktól való féltükben készítették magoknak az Izrael fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, a melyek a hegységekben vannak.

3. Mert ha vetett Izrael, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek.

4. És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izraelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.

5. Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.

6. Mikor azért igen megnyomorodott az Izrael a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltanak az Izrael fiai.

7. Mikor pedig kiáltottak vala az Izrael fiai az Úrhoz Midián miatt:

8. Prófétát küld az Úr az Izrael fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,

9. És én mentettelek meg benneteket az Egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezükből, a kiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket.

10. És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.

11. És eljőve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orcája elől.

12. Ekkor megjelenik néki az Úrnak angyala, és monda néki: az Úr veled, erős férfiú!

13. Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden ő csoda dolgai, a melyekről beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-e fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.

14. És az Úr hozzá fordul, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?

15. És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izraelt? Íme az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.

16. És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.

17. Ő pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.

18. El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.

19. Gedeon pedig elméne, és elkészít egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat, és beteszi a húst egy kosárba, és a hús levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlja néki.

20. És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedik.

21. Ekkor kinyújtja az Úrnak angyala pálcájának végét, mely kezében vala; és megérinti a húst, és a kovásztalan kenyeret: és tűz jött ki a kősziklából, és megemészti a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltűnt az ő szemei elől.

22. Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színről színre!

23. És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!

24. És épít ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezi azt Jehova-Salomnak (azaz: az Úr a béke), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.

25. És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.

26. És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égőáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz.

27. Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn maga mellé az ő szolgái közül, és akképpen cselekedik, a mint megmondotta vala néki az Úr. De miután félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka teszi meg.

28. Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme már össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, a melyet építtetek.

29. És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És mikor utána kérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.

30. Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely mellette volt.

31. Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e őt? Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!

32. És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ő vele Baál, mert lerontotta az ő oltárát.

33. És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyűlnek, és általkeltek a Jordánon, és tábort jártak a Jezréel völgyében:

34. Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívja az Abiézer házát, hogy őt kövesse.

35. És követeket küld egész Manasséba, és egybegyűl az is ő utána; és követeket küld Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljönnek eleikbe.

36. És monda Gedeon az Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, a miképpen mondottad,

37. Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz lesz: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izraelt, a mint mondottad.

38. És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítja a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.

39. És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.

40. És úgy cselekedik Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.

*