Dániel könyve 10. fejezet

1. Czírusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében egy ige jelentetik Dánielnek a ki Baltazárnak neveztetik; igaz az ige és nagy bajról való; és figyel az igére és megérté a látomást.

2. Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig.

3. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telt az egész három hét.

4. És az első hónapnak huszonnegyedik napján, íme én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján vagyok.

5. És felemelem szemeimet, és látom, és íme: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve.

6. És teste olyan mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábtája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.

7. És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem vannak, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés száll reájuk, és elfutnak, hogy elrejtőzzenek.

8. És én egyedül hagyattam, és látom ezt a nagy látomást, és semmi erő sem maradt bennem, és orcám eltorzul, és oda lett minden erőm.

9. És hallom az ő beszédének szavát; és mikor hallom az ő beszédének szavát, én ájultan orcámra esem, és pedig orcámmal a földre.

10. És íme, egy kéz illet engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre;

11. És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szól velem, felállok reszketve.

12. És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem.

13. De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és íme Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljött segítségemre, és én ott maradék a perzsa királyoknál;

14. Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól.

15. És mikor ilyen szavakkal szól velem, orcámmal a földre esem és megnémulok.

16. És íme, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleti ajkaimat és megnyitom a számat és szólék és mondjam annak, a ki előttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulnak az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen.

17. És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélegzet sem marad bennem.

18. És ismét illet engem az emberhez hasonló, és megerősít engem.

19. És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szól velem, megerősödöm, és mondom: Szóljon az én Uram, mert megerősítettél engemet.

20. És monda: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, íme Görögország fejedelme jő elő!

21. De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.

*