Dániel könyve 12. fejezet

1. És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindeddig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.

2. És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.

3. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.

4. Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.

5. És széttekintek én, Dániel, és íme másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.

6. És mondja egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végük e csudadolgoknak?

7. És hallom a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemeli az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküszik az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.

8. Én pedig hallom ezt, de nem értem, és mondjam: Uram, mi lesz ezeknek vége?

9. És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.

10. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekednek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,

11. És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító utálatosság, ezerkétszáz és kilencven nap lesz.

12. Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot.

13. Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

*