Dániel könyve 6. fejezet

1. Tetszik Dáriusnak, és rendel a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;

2. És azok fölé három igazgatót, a kik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen.

3. Akkor ez a Dániel felülhaladja az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozik tenni az egész birodalom fölé.

4. Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekeznek okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találnak; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem található benne.

5. Akkor mondjak azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!

6. Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólnak: Dárius király, örökké élj!

7. Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzést hozass, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harminc napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.

8. Most azért, oh király, erősítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassák a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint.

9. Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat.

10. Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megíródott az írás, bement az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva vannak Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esik, könyörög és dicséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala.

11. Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálták Dánielt, a mint könyörög és esedezik az ő Istene előtt.

12. Ekkor bemennek, és mondjak a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-e a tilalmat; hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harminc napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felel a király és monda: Áll a szó! a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint.

13. Erre felelnek, és mondják a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.

14. Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedik a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugatig törekedik őt megmenteni.

15. Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondjak a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és perzsák törvénye, hogy semmi tilalmat vagy végzést, a melyet a király rendel, meg ne változtassák.

16. Erre szól a király, és előhozzák Dánielt, és vetik az oroszlánok vermébe. Szól a király, és mondja Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!

17. És hoznak egy követ, és oda teszik a verem szájára, és megpecsételi a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változhasson Dánielre nézve.

18. Erre eltávozik a király az ő palotájába, és étlen tölti az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hozat eléje; kerülte őt az álom.

19. Hajnalban a király azonnal felkel még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez ment.

20. És mikor közel ért a veremhez, szomorú szóval kiált Dánielnek; szól a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól?

21. Akkor Dániel szól a királynak: Király, örökké élj!

22. Az én Istenem elbocsátja az ő angyalát, és bezárja az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.

23. Akkor a király igen örvendett, és Dánielt kihozatja a veremből. És kiveszik Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtatik ő rajta: mert hitt az ő Istenében.

24. És parancsola a király, és előhozták azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolták, és az oroszlánok vermébe vettetek mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájuk rontanak az oroszlánok és minden csontjukat összezúzták.

25. Akkor Dárius király irt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön lakoznak: Békességetek bőséges legyen!

26. Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart;

27. A ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.

28. És ennek a Dánielnek jó szerencsés lett dolga a Dárius országában és a perzsa Czírus országában.

*