Dániel könyve 7. fejezet

1. Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot lát Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzi; a dolog velejét elmondja.

2. Szól Dániel, és monda: Látom az én látásomban éjszaka, és íme, az égnek négy szele háborút támaszt a nagy tengeren;

3. És négy nagy állat jön fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.

4. Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai vannak. Nézem, míg szárnyai kitépettek, és felemelték a földről, és mint valami ember, lábra állították és emberi szív adaték néki.

5. És íme, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kel egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólnak néki: Kelj fel és egyél sok húst!

6. Ez után látom, és íme, egy másik, olyan mint a párduc, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.

7. Ezek után látom éjszakai látásokban, és íme, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős; nagy vasfogai vannak, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözik mindazoktól az állatoktól, a melyek előtte vannak, és tíz szarva vala néki.

8. Mialatt a szarvakat szemlélem, íme, másik kicsiny szarv növekedik ki azok között, és három az előbbi szarvak közül kiszakadtatik ő előtte, és íme, emberszemekhez hasonló szemek vannak ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.

9. Nézem, míg királyi székek tétetnek, és az öreg korú leül, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz;

10. Tűzfolyam folyik és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálnak néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülnek le, és könyvek nyittatnak meg.

11. Nézem akkor a nagyzoló beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szól; nézem, míg megöletik az a állat, és az ő teste elvész, és tűzbe vettetik teste megégetésre.

12. A többi állatoktól is elvétetik az ő hatalmuk; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik.

13. Látom éjszakai látásokban, és íme az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és megy az öreg korúhoz, és eleibe viszik őt.

14. És ad néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem ronttatik.

15. Megrendülök én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítanak engem.

16. Oda megyek egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérek tőle mindezek felől, és szól nékem, és e dolognak értelmét tudatja velem;

17. Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.

18. De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.

19. Akkor bizonyosat kívánok tudni a negyedik állat felől, a mely különbözik mindamazoktól, és rendkívül rettenetes vala; vasfogai és érckörmei vannak, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.

20. A tíz szarv felől is, a melyek a fején vannak, és a felől, a mely utóbb növekedik és három esik ki előle; és ennek a szarvnak szemei vannak és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.

21. Látom, hogy ez a szarv hadakozik a szentek ellen, és legyőzi őket.

22. Mígnem eljön az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szentjeinek; és az idő eljön, és elveszik az országot a szentek.

23. Így szól: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.

24. A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánuk, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.

25. És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.

26. De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassák és végleg elvesszen.

27. Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.

28. Itt vége lett a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozik rajtam; de e beszédet megtartom szívemben.

*