Dániel könyve 8. fejezet

1. Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utána, a mely először jelent meg nékem.

2. És látok látomásban; és mikor látok, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és látok látomásban, és íme az Ulai folyam mellett vagyok.

3. És felemelem szemeimet és látom, és íme egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedik.

4. Látom azt a kost szarvaival öklelni napnyugat, észak és dél felé; és semmi állat sem állhat meg előtte, és senki sem szabadíthat meg kezéből, és tetszése szerint cselekedek, és naggyá lett.

5. És míg és szemlélem, íme, egy kecskebak jön napnyugat felől az egész föld színére, és nem is illeti a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.

6. És megy a kétszarvú koshoz, a melyet látok állni a folyam előtt; és feléje fut erejének indulatában.

7. És látom a koshoz érni; és néki dühödött és leüti a kost, és letöri két szarvát, és nem vala erő a kosban megállni előtte, és leüti a földre és megtapodja, és nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből.

8. A kecskebak pedig igen naggyá lett; de mikor elhatalmasodik, eltörik a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv nőtt az égnek négy szele felé.

9. És azok közül egyből egy kis szarv támad, és nagyon megnőve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé.

10. És megnőve mind az ég seregéig; és a földre vet némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodja.

11. És a seregnek fejedelméig növekedik, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatik az ő szentségének helye.

12. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

13. És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?

14. És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

15. És lett, hogy mikor én, Dániel, látom e látomást és keresem az értelmét: íme elém áll egy férfiúhoz hasonló alak.

16. És emberi szót hallék az Ulai közén; kiált pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!

17. És oda jön, a hol én állék, és a mint jön, megrettenek és orcámra esek, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.

18. És mikor szól velem, ájultan esem orcámmal a földre; de megillet engem és helyemre állít;

19. És monda: Íme, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.

20. Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya.

21. A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, az az első király.

22. Hogy pedig az letörettetek, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.

23. És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, ravaszságokhoz értő király.

24. És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét.

25. És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül ronttatik meg.

26. És az estéről és reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való.

27. És én, Dániel, elájulok és beteg vagyok néhány napig, de felkelek és a király dolgát végzem; és álmélkodom ezen a látáson, és senki sem értette.

*