Jób könyve 11. fejezet

1. Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2. A sok beszédre ne legyen-e felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-e igaza?

3. Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4. Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6. És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7. Az Isten mélységét elérheted-e, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-e?

8. Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

9. Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10. Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11. Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12. És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13. Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14. Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15. Akkor a te arcodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16. Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17. Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18. Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19. Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20. De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

*