Jób könyve 13. fejezet

1. Íme, mindezeket, látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2. A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3. Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elott kivánom védeni ügyemet.

4. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6. Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7. Az Isten kedvéért szóltok-e hamisságot, és ő érette szóltok-e csalárdságot?

8. Az ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?

9. Jó lesz-e az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-e őt, a mint megcsalható az ember?

10. Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11. Az ő fensége nem rettent-e meg titeket, a tőle való félelem nem száll-e rátok?

12. A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15. Íme, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

16. Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17. Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18. Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19. Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20. Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

21. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22. Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23. Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24. Mért rejted el arcodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25. A letépett falevelet rettegteted-e, és a száraz pozdorját üldözöd-e?

26. Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27. Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28. Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

*