Jób könyve 15. fejezet

1. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2. Vajjon a bölcs felelhet-e ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-e a hasát keleti széllel?

3. Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4. Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.

7. Te születtél-e az első embernek; elébb formáltattál-e, mint a halmok?

8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-e, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-e?

9. Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10. Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11. Csekélységek-e előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14. Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15. Íme, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16. Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!

17. Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;

18. A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19. A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21. A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24. Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25. Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26. Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27. Mivel befedezte az arcát kövérséggel és hájat borított tomporára;

28. És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29. Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30. Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31. Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32. Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33. Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34. Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

*