Jób könyve 21. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

3. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4. Avagy én embernek panaszolkodom-e? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

8. Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

9. Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

10. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

12. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14. Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15. Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

16. Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

17. Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.

18. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19. Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20. Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21. Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

22. Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

23. Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24. Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

25. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

27. Íme, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28. Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29. Avagy nem kérdeztétek-e meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-e?

30. Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31. Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32. Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33. Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.

34. Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

*