Jób könyve 22. fejezet

1. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2. Az Istennek használ-e az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3. Gyönyörűségére van-e az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-e, hogy feddhetetlenül jársz?

4. A te isteni félelmedért fedd-e téged, és azért perel-e veled?

5. Avagy nem sok-e a te gonoszságod, és nem véghetetlen-e a te hamisságod?

6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8. A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10. Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11. Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12. Hát nem olyan magas-e Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13. És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-e, a mi a homály mögött van?

14. Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

15. Az ősvilág ösvényét követed-e, a melyen az álnok emberek jártak;

16. A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17. A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18. Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

19. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

20. Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

21. Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22. Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

23. Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

24. Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25. És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd.

26. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled.

27. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

30. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

*