Jób könyve 31. fejezet

1. Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2. És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3. A vagy nem az istentelent illeti-e romlás, és nem a gonosztevőt-e veszedelem?

4. Avagy nem láthatta-e utaimat, és nem számlálhatta-e meg lépéseimet?

5. Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6. Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7. Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8. Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

9. Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10. Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

11. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

12. Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

13. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14. Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15. Nem az teremtette-e őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-e bennünket anyánk ölében?

16. Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17. És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18. Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

19. Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20. Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21. Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22. A lapockájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23. Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

24. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25. Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26. Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27. És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28. Ez is biró elé tartozó bőn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29. Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30. (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

31. Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-e, a ki az ő húsával jól nem lakott?

32. (A jövevény nem hált az utcán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

33. Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

34. Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

35. Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Íme, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36. Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37. Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38. Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39. Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40. Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

*