Jób könyve 34. fejezet

1. És szóla Elihu, és monda:

2. Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

3. Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

4. Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

5. Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6. Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!

7. Melyik ember olyan, mint Jób, a ki issza a csúfolást, mint a vizet.

8. És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

9. Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

10. Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

11. Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

12. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

13. Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

14. Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

15. Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

16. Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

17. Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-e? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-e?

18. A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

19. A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

20. Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!

21. Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

22. Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

23. Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

24. Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

25. Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

26. Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

27. A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28. Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

29. Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arcát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

30. Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

31. Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

32. A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

33. Avagy te szerinted fizessen-e csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos mit tudsz? Mondd!

34. Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

35. Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

36. Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

37. Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

*