Jób könyve 37. fejezet

1. Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

2. Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

3. Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

4. Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

5. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.

6. Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

7. Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

8. Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

9. Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

10. Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

11. És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

12. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

13. Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

14. Megtudod-e, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

15. Tudod-e, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-e?

16. Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

17. Vele együtt terjesztetted-e ki az eget, a mely szilárd, mint az acéltükör?

18. Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19. Elbeszélik-e néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

20. Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.

21. Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

22. Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

23. Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

*