Jób könyve 39. fejezet

1. Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e;

2. Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3. Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4. Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-e a szarvasok fajzását?

5. Megszámláltad-e a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-e az ellésök idejét?

6. Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

7. Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9. A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10. Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11. A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

12. Akar-e szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-e a te jászolodnál?

13. Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-e a völgyeket utánad?

14. Bízhatol-e benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-e reá?

15. Hiszed-e róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

16. Vígan leng a strucmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-e az?

17. Hiszen a földön hagyja tojásait, és porral költeti ki!

18. És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19. Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20. Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21. De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22. Te adsz-e erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-e fel?

23. Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

24. Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

26. Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27. Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29. A te értelmed miatt van-e, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

30. A te rendelésedre száll-e fent a sas, és rakja-e fészkét a magasban?

31. A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.

32. Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

33. Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

34. Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

35. A ki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

36. És szóla Jób az Úrnak, és monda:

37. Íme, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

38. Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

*