Jób könyve 41. fejezet

1. Kihúzhatod-e a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?

2. Húzhatsz-e gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-e?

3. Vajjon járul-e elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-e hozzád sima beszédekkel?

4. Vajjon frigyet köt-e veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

5. Játszhatol-e vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-e?

6. Alkudozhatnak-e felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-e azt?

7. Tele rakhatod-e nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

8. Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harcot nem ismételed.

9. Íme, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

10. Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11. Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind az enyém!

12. Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13. Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14. Ki nyitotta fel orcájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

15. Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

16. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő sem megy.

17. Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18. Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19. A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

20. Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

21. Lehellete meggyujtja a holt szenet, és szájából láng lövel elő.

22. Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

23. Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24. Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

25. Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26. Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

27. Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az acélt, mint a korhadt fát.

28. A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29. Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30. Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31. Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

33. Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34. Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

*